
gondolom mindenki tudja: az energia nem vész el, csak átalakul... más-más formában jelenik meg, de nem lesz sem több, sem kevesebb.
és igaz ez?
mindenre?
persze. ott a fizika, kémia, földrajzkönyv, tanuld meg.
de mi az az energia tulajdonképpen?
a szerelem energia?
ha fennmaradunk fél estéket gépnél, hátha ír, ha egész nap rá gondolunk, ha állunk egy órát a buszmegállóban, csak, hogy 10 percig nézhessük, ha tele rajzoljuk szívecskékkel a füzetünket, ha mindenkinek róla beszélünk, ha róla álmodunk... a szeretet... nem energia?
nem energia, ha fagyoskodunk, kialvatlanul iskolába megyünk, virrasztunk a gépnél, gondolunk rá folyton, folyton, folyton...?
de energia. sok energia. a világ egyik legnagyobb energiája. ami mindenre képes.
képes az ember várni, állni, fázni, ülni, gondolni, bármi áron... akkor is, ha nem kap visszajelzést. ha az egy órás ácsorgás eredménye egy futó pillantás, ha a fiú a világért sem érne ránk, nem írna ránk, nem gondolna ránk.
de ha energia, akkor mi miért nem kapjuk vissza?
miért sziszifuszi ez az energia?
miért nem érzi az illető, ha nem tudjuk elfelejteni 2 és fél hónapon át, ha folyton rá gondolunk, ha elképzeljük egymilliószor, hogyan reagálna, ha összefutnánk...
aki szeret az viszontszeretik? baromság.
az ember szereteted ad... de miért nem kapja vissza a tizedét sem?
és miért esik mindig orra?
az energia táptalaja a remény. a remény soha nem fogy el. az ezredik orra esés után sem.
csak a szomorúság nő. a keserűség. csalódottság. a könnyek...
szeretetért kapunk energiát.. szomorúság formájában...
az enegia megmarad... de csak szerintem nem fair ez így?
bármi áron... na igen... mikor kapjuk vissza a 2 évnyi energiát? és hol marad a 2 elpazarolt év? azt sem adja vissza senki soha a büdös életben.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés