az élet nagy kérdéseiből 3 db

igen, ez a 3. bejegyzésem 10 percen belül, jó arány, de ne szokjatok hozzá. :P
akartam már valami tényleg "értelmeset" is írni, tehát hoztam 3 kérdést, ami most jelen pillanatban foglalkoztat, és ha már valaki idetévedt, szórakoztassa is az illetőt. (vagy ne.) (hát igen, több lehetőség nincs.)

1. kérdés
MIÉRT NEM JÖN KI A SÜLT GESZTENYE A HÉJÁBÓL?
rendkívül értelmes és globális kérdés ugyebár.
de miért van az, hogy sül a finom szelídgesztenye a sütőben, összefut az ember szájában a nyál, főleg, mert évente 1-2-szer jut ilyesmihez, erre menne az ember vacsizni, és... igen. a gesztenyét nem lehet normálisan kiszedni. és 25 perc alatt alig evett két falást.
pech.
nagy betűs pech.



2. kérdés
MIÉRT JÖN FEL VALAKI MSNRE, HA NINCS ITT?
most nem arról van szó, hogy valaki egész nap fenn van és mondjuk elmegy 20 percre vacsizni, vagy mondjuk egy órára hajat mosni, de nem akar kijelentkezni, mert mondjuk valaki egy nagyobb fájlt küld neki. nem. arról van szó, hogy valaki feljön negyed 4-kor, és még 9kor is ugyan az az állapota, mint a belépés állapotában: nincs a gépnél. és megnevezve, hogy mit csinál.
érdekes.

3. kérdés
MIÉRT SZENVED VALAKI TÖBB ÓRÁT A KEVÉS EREDMÉNYÉRT?
miért van az, hogy több órája szenvedek egy projekttel, és még a messzi távolban sem látom a végét? igen, tisztában vagyok vele, hogy ez egy tág témakör, és tudom, hogy igényes vagyok, és power pointban pl. az animációk kidolgozása (még ha csak egyszerű is!) hosszadalmas folyamat.
de azért valahol mégis kicsit lohasztó.
mennyi mindent tudtam volna, és kellett volna csinálnom ma... de én hősiesen szerkesztgettem meg minden.
azért remélem, időben elkészül majd. nem a hétre kell, való igaz, de jövő szombaton szinte egész nap nem leszek itthon, és fogadnék, hogy ritka alkalmak egyike volt ez a hétvége. egész kevés házi volt. hát, kihasználtam... mondjuk...

na ennyi. most jelenleg. :P
majd ha Dóri még néha megpiszkál, vagy eszembe jut és lesz kedvem (mert amúgy tényleg nem nagy kunszt ideírni pár sort, 5 percre meg nem igaz, hogy nem érek rá... vagy félek, hogy túl sokat írnék? nem is tudom...) akkor jelenkezem. : )

sokan bocsánatot kérnek pl. egy blogbejegyzés végén, hogy ennyit írtak.
én nem.
minek?
azért blog, hogy írjak bele.
ha meg valakit nem érdekel, nem olvassa el. :P ennyi.

folyt. köv. :P