érzéketlen 21. század

ironikus.
valaki megkérdezné: mi a véleményed az internetről? én azt válaszolnám: utálom.
jogos kérdés: miért töltesz mégis annyi időt ott?
jogos, teljesen.
sok időt töltök itt, így tulajdonképpen semmi jogom sincs ezt a bejegyzést megírni. mégis megteszem.
kevés vagyok a fiatalok gondolkodását megváltoztatni, legfeljebb a magamét tudom.
de többet ennél nem vagyok képes tenni.
miért is?
nem tudok elszakadni. a virtuális élettértől, az 'emberektől'. nem akarok magányos lenni, szeretnék ebben az illúzióban élni, az internet hálójában.
illetve dehogy szeretnék! de mit tehetek? az emberek nem a téren gyűlnek össze, hanem facebookon. szinte az összes pletyka innen ered, mindenki itt cseveg a másikkal, és itt jópofizik olyanokkal, akikkel talán az utcán vagy a sulifolyosón szóba sem állna.
nem tagadom, néha jó tud lenni, mint feltöltődés.
de hol az élet? az igazi élet? ami NEM abból áll, hogy az alkalmazásokat nyomkodja az ember, ami NEM abból áll, hogy orrbaverés helyett anyáznak az emberek, ahol a fiúk NEM szégyenlősen odasétálnak a kiválasztott lányhoz, és sután motyognak neki valamit leszólítás képpen, hanem bejelölik facebookon, netalán írnak neki cseten, illetve valahol egy hozzászólást!
emberek! JÓ REGGELT!
nem attól lesz valaki a barátod, hogy 'belájkolja' (hahó, ti milyen nyelven beszéltek? undorító ez a netnyelv! tudtátok, hogy a magyar a világ egyik legszebb nyelve?!) azt az alkalmazást, ami kidobta azt a szöveget, hogy: "aki lájkolja, az szeret téged".
nem attól leszel szép, hogy fotózgatod magad és azt töltögeted fel a netre.
nem úgy leszel népszerű, hogyha ismerősöket gyűjtesz kattintgatások segítségével, majd újabb billentyűkoptatással hozzászólásokat gyártasz!

internet előnyei: távolabbi ismerősökkel kapcsolatfenntartás, a kommunikáció könnyítése és olcsóbbá tétele ismerőseiddel.
oké, szép és igaz.
na és? a praktikusság minden?
milyen embereket gyárt a 21. század? besavanyodott, lusta, antiszociális embereket, akikben kipusztulnak lassan az agymosás következtében az érzelmek és a kommunikációs készség és a figyelmesség minden csírája megfullad.
túlzok.
de igenis vannak még emberek, akiknek sokat ér egy-egy illat, pillantás, mosoly, ölelés, amiket a programok és hangulatjelek nem tudnak pótolni!
vannak értékek, amiket a 21. század a maga modernitásával soha nem tud pótolni!

veszélyes, hogyha nem fejezek be valamit. ugyanis tudom: az esetek nagy részében sosem fogom ezt pótolni.
a fiúk-lányok bejegyzésem végére sem került pont.
azonban tudom, hogy nagy jelentőséget akartam szánni ennek a gondolatnak, ami úgy tűnik: egy bejegyzéssé nőtte ki magát.
vajon miért van sok szingli 30 éves, akiknek a legfőbb szórakozása, hogy miután munkából hazaért, egy monitoron függeszti a tekintetét? akiknek az msn a fő szociális színtér?
így nem lehet ismerkedni. az msn beleringat abba az illúzióba, hogy ismerünk valakit.
TÉVEDÉS!
nincs annál nagyobb csalódás, mint amikor egy ismerőssel szembekerülve jössz rá, mennyire nem ismered. nem ismered a gesztikulációit, nem ismered a mosolyát, nem tudod a szeme színét, nem ismered sem a hangját, sem az illatát.

hát ér ennyit annak a fáradságnak vagy pénznek a megspórolása, megtakarítása, amivel találkozni vagy akár telefonon beszélni valakivel járna? (telefon: legalább hallod az illető hangját.)

beszélgettem nyáron egy ismerősömmel.
nagy hatással volt rám. nem csak azért, mert amúgy is képes hatni rám, hanem azért is, amit mondott: 2 éve nem msnezett, és nem is hiányzik neki. az ügyeit élőben, maximum telefonon végzi, intézi.
humánus ember. vonzó. nem csoda: van benne valami eltűnt, múlt századi modorosság és udvariasság. megkapó a stílusa, és talán nem véletlen. jó nevelés és erős jellem: az agyát nem mosta át a 21. század.
ő egyéniség.
hova tűnnek az ilyen emberek?

példaként tekintek rá. de sajnos én nem vagyok képes az elszakadásra.
és nem magam miatt. mások miatt. van olyan, akivel csak így tudok kommunikálni, és van, akinek szüksége van rám.
az utóbbi nyomósabb 'érv'. az előbbit nem sajnálnám. szeretném, ha végre rávenné magát, és venné a fáradtságot, hogy élőben is megismerjen. nem él az ország másik felében, hanem a városban. de attól félek, őt túlságosan körbefolyta a virtuális valóság.
az illúzió.
hát emberek! éljünk az illúzióban? éljünk! menjenek tönkre a kapcsolataink, váljunk el, siránkozzunk, hogy nem találjuk az igazit, siránkozzunk a csalódások miatt.
döntöttünk.
van más választás?