hová tűnt a szülinapom?

"boldog szülinapot!"
köszönöm.
és ha a mai napom rosszul sikerül? akkor?
kívánhatsz boldogot. kívánhat mindenki. de ha senki sem teszi azzá, mitől lenne az?
mi okom lenne a boldogságra? csak egy nap, a sok közül.
az én napom. elvileg. de ha nincs senki velem, akkor ugyanúgy magam leszek, mint a többi 364 napon.
nincs ebben a napban semmi különleges...

az emberek miért nem boldog évet kívánnak egymásnak? sajnálnak annyit egymásnak? legalább egy évben biztosan lesz olyan nap is, amikor az ember tényleg boldog.
a boldogság nem naphoz köthető. nem lehet eldönteni, hogy na akkor én ma boldog leszek!
van, akinek megy. de nem egyedül. szerencsés, az biztos.

reggel óta gondolkozom. szülinap, szülinap... az enyém. az ENYÉM. de semmi. semmi.
2010.10.10. tudom. a szülinapom.
és?

elvileg az év egyik fix boldogságpontjának kéne lennie.
amikor kicsi voltam, az is volt.
de aztán megnőttem kicsit.
nincs meglepetés. nincs nagy nap. nincs torta.

a szülők 10 éves kor felett elvesztik kreativitásukat. nem ismerik annyira kamaszgyerekeik gondolkodását, hogy tudnák, mi lepné meg őket legjobban. inkább kapnak pénzt, vagy megkérdezik, ki mit kér. tiszta sor - a gyerek azt kap, amit akar.
sokan boldogok ezzel.
én csak részben. mert egyrészt kapok valamiket, amiket amúgy is szerettem volna, de másrészt: hol az AJÁNDÉK? gyerekes vagyok, tudom, de nálam az ajándék és a meglepetés közé még mindig befér egy egyenlőségjel.
ajándék = meglepetés.
szeretem a meglepetéseket.
persze, mindenki szereti.
tudom, mi a meglepetés: nem csak egy tárgy. hanem sok-sok gondolat, amit tudunk, hogy valaki ránk gondolva töltött el. azt próbálta kitalálni, hogy minek örülnénk.
az illető ismer, vagy szeretne megismerni minket.
ez az ajándék.
nincs meglepetés.

az ünneplés szempontjából sokan a praktikusságot keresik.
ki mikor ér rá? ki mikor dolgozik?
az 15 perc, amíg elfogyasztjuk a sütit és két puszi kíséretében átadjuk (a már előre ismert) ajándékot, mindenkinek belefér. munka után is.
amikor megszülettem, fontos volt, hogy ki mikor ér rá? ugye, hogy nem!
nincs nagy nap.
boldogabb lennék, ha a köszöntés pontosan az ünnepkor lenne... lenne valami csekély kis hangulat. valami különleges. valami szülinapi...?
nincs hangulat. nincs meglepetés. nincs meglepetésbuli. nincs rokonság/barátok összegyűlt dolog. nincs torta. nincs különlegesség.
csak egy nap. egy nap, amire 364 napon keresztül várunk, ami sokszor reménnyel tölt el. ez a nap a "majd". amikor gondolunk rá, hogy lesz majd egy szülinapunk. amikor majd boldogok leszünk. lehet, hogy valamikor kilátástalannak érzünk mindent, de belegondolunk, hogy igen! akkor majd biztos boldogak leszünk. ha előbb nem is, de akkor igen! azért megéri várni!
megéri?
valóban?
amikor eljön, csalódottság lesz, hogy ugyanolyan nap, mint a többi 364.
ugyanúgy jár az óra, ugyanúgy folyik a víz, fúj a szél, ég a tűz és mozog a Föld.

valamitől mégis különlegesnek kéne lennie.
mik, kik tehetik különlegessé?
a család. és a barátok.
egy tizenéves szemében azt hiszem, a bulis születésnapok a maradandóak. végülis, kortársak. sokkal közelebb állnak ilyen szempontból hozzánk, mint a rokonok.
másrészt jó érezni olyanok szeretetét is, akiknek nem "kötelező" a mi elviselésünk.
de mégis, kiket nevezzek barátaimnak? van egy maroknyi ember, akik mindig velem vannak.
az ÉN napomon azonban a kicsit távolabbi körnek is szorosabbra kéne fűződnie. a haverok körének is.
de mi a 21. század?
a facebook.
megy a bájmosolygás és a divatünneplés. jönnek, csak jönnek a szülinapi kívánságok, tucatnyi kettőspontzárójel szimbólummal, amik egy egyszerű ujjmozdulattal előcsalogatott mosolyimitációk csupán.
mi a titka a sok ember kívánságainak?
a letisztultság.
az egyszerűség.
nem kell levelet írni, mint egy email-nél, vagy az iwiwnél.
a lényeg ennyi, nem kell érdeklődni, bájcsevegni sem msnen, vagy urambocsá! élőben!!!
csupán két ember volt, aki megtisztelt msnen is néhány mondattal, a többiek letudták a 'kötelességet' (meg bunkók ám nem vagyunk, tudja mindenki, hogy kedves vagyok!) egy kétszavas facebook üzenettel (vagy... egyesek még annyival sem...), és ennyi.
nem kell beszélni vele.
tudomásul vették és üzentek nekünk, de több idejük nincs ránk a MI, vagyis jelen esetben az ÉN napomon.
(nem vagyok tudathasadásos. azért vándorolok át néha e/1-ből t/1-be, mert úgy gondolom, nem vagyok egyedül ilyen érzelmekkel...)
ez az igazi törődés? ez a letisztul, ultramodern és érzelemmentes valóság. a 21. század. üdvözlök mindenkit!
könnyebb nekünk, de nem boldogabb, mint a szüleinknek.
én születtem volna egy generációval előbb.
amikor tudtuk, hogy aki felköszönt minket, valóban magától tudta ünnepünk dátumát.
amikor a téren összegyűltek az emberek és volt baráti hátba veregetés.
aztán jött az sms-ek fénykora. egy fokkal az is jobb volt, mint a facebook ellustító pluszfunkciója - minek jegyezzem meg xy születésnapját, ha a facebook majd úgyis kiírja, nem?
nem.
nem ez volt a legemlékezetesebb szülinapom.

már nem csüggedek. abból elég volt. letisztázom magamban, elkönyvelem és elfogadom ezeket. ez az ÉN napom. majd ünneplem egyedül! örülök, hogy megszülettem.
ha más nem is, én igen. :) majd lesznek olyan boldog napok (ha nem is a mai), amiért megérte.
tudom.