szétesés

szétesik minden.
semmi sem jön úgy össze, ahogyan terveztem.
más ez az év. talán túl sokat vártam tőle.
valahogyan mindig azok a dolgok csapnak vissza, amikhez túl nagy reményeket fűzünk. amikben legjobban bízunk. amikhez a legjobban ragaszkodunk, és amikhez - ennek következtében - a legnagyobb bizalmat szenteljük.
más. miért is lenne bármi más?
az élet mindig ugyanúgy megy tovább, és úgy érzem: ugyanolyan érdektelenül.
valamikor majd biztos kijut nekem is a jóból. addig meg egyet tehetek: várok.

csak néha nehéz várni.
amikor azt látjuk, hogy személyünk ketté szakad, és érezzük, hogy egyre többször kerül felülre a negatív fél. amikor csak azt látjuk, hogy semmi sem jön össze.
minden terv, elképzelés, és lássuk be - álmodozás összetörik. talán csak ez volt az a kor, amitől vártam végre valamit. valami változást.

hová tűnt a szülinapom?

"boldog szülinapot!"
köszönöm.
és ha a mai napom rosszul sikerül? akkor?
kívánhatsz boldogot. kívánhat mindenki. de ha senki sem teszi azzá, mitől lenne az?
mi okom lenne a boldogságra? csak egy nap, a sok közül.
az én napom. elvileg. de ha nincs senki velem, akkor ugyanúgy magam leszek, mint a többi 364 napon.
nincs ebben a napban semmi különleges...

az emberek miért nem boldog évet kívánnak egymásnak? sajnálnak annyit egymásnak? legalább egy évben biztosan lesz olyan nap is, amikor az ember tényleg boldog.
a boldogság nem naphoz köthető. nem lehet eldönteni, hogy na akkor én ma boldog leszek!
van, akinek megy. de nem egyedül. szerencsés, az biztos.

reggel óta gondolkozom. szülinap, szülinap... az enyém. az ENYÉM. de semmi. semmi.
2010.10.10. tudom. a szülinapom.
és?

elvileg az év egyik fix boldogságpontjának kéne lennie.
amikor kicsi voltam, az is volt.
de aztán megnőttem kicsit.
nincs meglepetés. nincs nagy nap. nincs torta.

a szülők 10 éves kor felett elvesztik kreativitásukat. nem ismerik annyira kamaszgyerekeik gondolkodását, hogy tudnák, mi lepné meg őket legjobban. inkább kapnak pénzt, vagy megkérdezik, ki mit kér. tiszta sor - a gyerek azt kap, amit akar.
sokan boldogok ezzel.
én csak részben. mert egyrészt kapok valamiket, amiket amúgy is szerettem volna, de másrészt: hol az AJÁNDÉK? gyerekes vagyok, tudom, de nálam az ajándék és a meglepetés közé még mindig befér egy egyenlőségjel.
ajándék = meglepetés.
szeretem a meglepetéseket.
persze, mindenki szereti.
tudom, mi a meglepetés: nem csak egy tárgy. hanem sok-sok gondolat, amit tudunk, hogy valaki ránk gondolva töltött el. azt próbálta kitalálni, hogy minek örülnénk.
az illető ismer, vagy szeretne megismerni minket.
ez az ajándék.
nincs meglepetés.

az ünneplés szempontjából sokan a praktikusságot keresik.
ki mikor ér rá? ki mikor dolgozik?
az 15 perc, amíg elfogyasztjuk a sütit és két puszi kíséretében átadjuk (a már előre ismert) ajándékot, mindenkinek belefér. munka után is.
amikor megszülettem, fontos volt, hogy ki mikor ér rá? ugye, hogy nem!
nincs nagy nap.
boldogabb lennék, ha a köszöntés pontosan az ünnepkor lenne... lenne valami csekély kis hangulat. valami különleges. valami szülinapi...?
nincs hangulat. nincs meglepetés. nincs meglepetésbuli. nincs rokonság/barátok összegyűlt dolog. nincs torta. nincs különlegesség.
csak egy nap. egy nap, amire 364 napon keresztül várunk, ami sokszor reménnyel tölt el. ez a nap a "majd". amikor gondolunk rá, hogy lesz majd egy szülinapunk. amikor majd boldogok leszünk. lehet, hogy valamikor kilátástalannak érzünk mindent, de belegondolunk, hogy igen! akkor majd biztos boldogak leszünk. ha előbb nem is, de akkor igen! azért megéri várni!
megéri?
valóban?
amikor eljön, csalódottság lesz, hogy ugyanolyan nap, mint a többi 364.
ugyanúgy jár az óra, ugyanúgy folyik a víz, fúj a szél, ég a tűz és mozog a Föld.

valamitől mégis különlegesnek kéne lennie.
mik, kik tehetik különlegessé?
a család. és a barátok.
egy tizenéves szemében azt hiszem, a bulis születésnapok a maradandóak. végülis, kortársak. sokkal közelebb állnak ilyen szempontból hozzánk, mint a rokonok.
másrészt jó érezni olyanok szeretetét is, akiknek nem "kötelező" a mi elviselésünk.
de mégis, kiket nevezzek barátaimnak? van egy maroknyi ember, akik mindig velem vannak.
az ÉN napomon azonban a kicsit távolabbi körnek is szorosabbra kéne fűződnie. a haverok körének is.
de mi a 21. század?
a facebook.
megy a bájmosolygás és a divatünneplés. jönnek, csak jönnek a szülinapi kívánságok, tucatnyi kettőspontzárójel szimbólummal, amik egy egyszerű ujjmozdulattal előcsalogatott mosolyimitációk csupán.
mi a titka a sok ember kívánságainak?
a letisztultság.
az egyszerűség.
nem kell levelet írni, mint egy email-nél, vagy az iwiwnél.
a lényeg ennyi, nem kell érdeklődni, bájcsevegni sem msnen, vagy urambocsá! élőben!!!
csupán két ember volt, aki megtisztelt msnen is néhány mondattal, a többiek letudták a 'kötelességet' (meg bunkók ám nem vagyunk, tudja mindenki, hogy kedves vagyok!) egy kétszavas facebook üzenettel (vagy... egyesek még annyival sem...), és ennyi.
nem kell beszélni vele.
tudomásul vették és üzentek nekünk, de több idejük nincs ránk a MI, vagyis jelen esetben az ÉN napomon.
(nem vagyok tudathasadásos. azért vándorolok át néha e/1-ből t/1-be, mert úgy gondolom, nem vagyok egyedül ilyen érzelmekkel...)
ez az igazi törődés? ez a letisztul, ultramodern és érzelemmentes valóság. a 21. század. üdvözlök mindenkit!
könnyebb nekünk, de nem boldogabb, mint a szüleinknek.
én születtem volna egy generációval előbb.
amikor tudtuk, hogy aki felköszönt minket, valóban magától tudta ünnepünk dátumát.
amikor a téren összegyűltek az emberek és volt baráti hátba veregetés.
aztán jött az sms-ek fénykora. egy fokkal az is jobb volt, mint a facebook ellustító pluszfunkciója - minek jegyezzem meg xy születésnapját, ha a facebook majd úgyis kiírja, nem?
nem.
nem ez volt a legemlékezetesebb szülinapom.

már nem csüggedek. abból elég volt. letisztázom magamban, elkönyvelem és elfogadom ezeket. ez az ÉN napom. majd ünneplem egyedül! örülök, hogy megszülettem.
ha más nem is, én igen. :) majd lesznek olyan boldog napok (ha nem is a mai), amiért megérte.
tudom.

fiúk, lányok...

a téma nem véletlenül fiúk és lányok, és nem pedig férfiak és nők.
a mai tizenévesek annyira szeretnének felnőni, hogy sokan egész életükre leragadnak a gyerekes szinten.
vajon miért lesz minden második házasság vége válás? és vajon miért van sok 30 valahány éves egyedülálló?
hova tűntek az igazi férfiak, az igazi nők, az igaz szerelem, a hősi lovagi történetek, a boldogan amíg meg nem, az ásókapa és a boldog család?
nyilván vannak kivételek. mint mindenhol. de a társadalom mutálódása és a régi értékek fontosságának hanyatló tendenciája nyilván mutat valamit. jel.
vajon miért aratnak a feminista és a hímsoviniszta viccek óriási sikert? vajon miért tartanak a fiúk "kanbulikat", a lányok meg lánydélutánokat?

elfogult vagyok. lány vagyok. fiatal lány vagyok. szerelem nélküli lány vagyok.
vágyom egy társra. egy társara, akiben valószínűleg rengeteg hibát találok majd, sokszor nem értem meg, akinél kiakadok majd a különböző gondolkodásmódunk hátulütőin, aki miatt valószínűleg sokszor lesznek pocsék napjaim, akitől majd egyszer fáj az elválás...
mégis szeretném megtalálni Őt.
szeretem. nagyon szeretem. ő a másik felem. ismerem. tudom, milyen. illik hozzám, és habár fiú, de a nemi eltéréstől eltekintve a lehető legjobban megértjük egymást.
ismerem, de még nem találkoztunk. egyet tudok: ha meglátom, majd rögtön tudom: Ő az!

naiv ábránd.
naiv. de ha más nem, talán ennyi jár nekem...
mindenkinek.
eljön valaha az igazi?
vannak epizódok, előzetesek a filmbemutató előtt. vannak tetszések, halvány szerelmek. néha jön valaki, néha egy régi ismerősre kezdünk máshogyan tekinteni.
néha szenvedünk.
sokszor szenvedünk.
de ki az Igazi?

az, aki ha jön, minden egyértelmű.
minden klappol.
minden összejön.
nincsenek mellékösvények. csak a főút.
nincsenek kavarások, bizonytalanság.
csak a biztosság. és a biztonság.

mit szeretne minden nő? biztonságot.
mit adnak a férfiak elvileg? biztonságot.

folyt...

vanitatum vanitas

" Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló! "

"hiábavalóságok hiábavalósága".
mi is?
az élet.

miért vagyok itt?
miért tanulok?
miért érzek? miért vagyok éhes? miért kéne elmennem fürdeni?
apró, pitiáner dolgok. szabályok. korlátok. minek? nem tök mindegy minden? úgyis meghalunk. úgyis minden és mindenki meghal. akkor meg? elpusztul a Föld.
akkor kit fog az érdekelni, hogy ki mit mondott, ki mit tett, ki hogy élt, ki hogy nézett ki?
senkit.
akkor miért nem úgy élünk, ahogyan élhetnénk? hol van a hedonizmus? mindent megkaphatnánk! mindenért elégtételt követelhetnénk.
lopjunk, csaljunk, verjünk, tépjünk, szemtelenkedjünk, szemétkedjünk, öljünk, valljunk szerelmet, támadjuk le egymást, tegyük ami jól esik! ki fog ezért elszámolni velünk?
jó kérdés. jó.
az embernek van hatalma? van. hatalmas. pontosan mekkora? amekkorát ad magának.
megölhetnélek? meg. miért ne? aztán megyek a börtönbe. megölhetsz engem? meg. aztán? mész a börtönbe. elvagy ott. én attól nem fogok feltámadni. te sem. senki sem.
ha terrortámadást akarok szervezni, terrortámadást fogok. ha egy muslincát akarok megölni, meg fogom ölni. akkora hatalmam van, amekkorát adok magamnak.

és?
amekkorát engedek magamnak.
amekkorát enged nekem a lelkiismeretem.
de mi az? mi az erkölcs? mi a tisztelet? mi az illem? mi a lelkiismeret?
miért? miért ne tehetnék meg akármit?
nincs Isten? szerintem van. hol van? mindenhol. mindenben. nem egy felhőről lábat-lógató öregapó az, hanem minden. észre sem vesszük. vajon miért érezzük jól magunkat, ha jót cselekedtünk, ha segítettünk valakin? és vajon miért van lelkiismeretfurdalásunk, hogyha rosszat tettünk, ártottunk valakinek? talán mert a belső hang a jó útra akar terelni bennünket, azt akarja, hogy jók legyünk, boldogok, és másokat is tegyünk azzá? szeretné az emberek békés együttélését, a másik tiszteletét, az élést és a másik élni hagyását?
boldogság. siker. eredmények. emlékek.

de meddig?
vanitatum vanitas.

minden mulandó. minden meghal. mindenki meghal. aki nagyot cselekedett, akire sokáig emlékeznek, azok csak nekünk, halandó egyszerű embereknek teljesítmények. a bolygók, a por, a kőzetek, az univerzum érdekeltek ebben? nem.
akkor mégis miért? miért van minden?
vanitatum vanitas.
hiábavaló? minden bizonnyal. hiábavaló? biztosan. hiábavaló? miért, hol maradna nyoma? hiábavaló? kizárt!
hova tűnne a sok energia? a boldogság, a szeretet, a munka energiája? nem veszhet el! hova tűnik? nem tudom. senki sem tudja.
de nem lehet hiába való! értelme biztos van. a világ túl nagy ahhoz, hogy csak azért létezzen, hogy egyszer majd csak a bolygók forogjanak körbe, minden értelem és lélek nélkül.
az a kis hang... azt súgja: érdemes. minden érdemes. megéri. magyarázatot nem ad a kis hang. benne csak bízni lehet. feltétel nélkül. és követni. vakon. és remélni.

vanitatum vanitas? NEM!