2009. december 12., szombat

kék szeműt a kék szeműhöz?


barna szeműt a barna szeműhöz?
zöld szeműt a zöld szeműhöz?

...................................................................
lehet ebben valami?
csak véletlen? vagy a lélek egyik közös tulajdonsága? (hiszen: a szem a lélek tükre.)
ez esetben az ellentétek vonzzák egymást is érvénybe lép.
ezért a bejegyzésem címe teljesen értelmetlenné válik.

érezted már úgy, amikor két hasonló szemszínű ember szemébe néztél, hogy van bennük valami közös, összeillenének?
vagy magaddal, amikor valakinek hasonló a szemszíne, mint a tiéd?
ha belenézek egy jégkék szembe, az teljesen letaglóz. ha egy meleg barnába, melegséget érzek benne. ami jólesik, akárcsak a hideg borzongás. egy zöld (vagy zöldeskékes, világoszöld) szemben viszont megértést érzek. vagy éppen az, hogy semmit.
azonban embertől és lélektől is függ.

gondolatmenetem lényege azonban tulajdonképpen nem a címhez kötődik. hanem ahhoz, hogy meg kell hagyjuk mindenkinek a saját szereposztását. ha fáj is. ha örlődünk is.
ha tudjuk, hogy nem illik hozzánk - ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba. élvezzük a pillanatot, és csomagoljuk el egy emléknek. ami éltet. de ami nem jelent semmit. és mégis sok mindent. valami egészet, valami lehetőséget, valami örök dolgot - valamit, ami nincs befejezve. nincs vége - legalábbis itt és most.
a mi lett volna, ha...? pedig egy másik történet. "... aminek elbeszélésére majd máskor kerül sor".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése