cirkusz.

ma voltam cirkuszban, és egy olyan nézetben láttam ezt a világot, amit eddig sosem vettem észre.
jó, nem sűrűn járunk cirkuszba.
mielőtt belecsapok a lecsóba, szeretném leszögezni: a nemzeti cirkuszról van szó. Magyarországon ez az egyetlen normális cikrusz, amire érdemes befizetni. higgyétek el.. de megéri. : )
ezt a Richter család vezeti. azonban. még a Richter cirkuszba se menjetek! én bedőltem egyszer. láttam a nevet, örülök, mint majom a farkának, és akkora csalódás volt, hogy nem igaz. :(
az eleje: "következikagyerekekkedvence". egy szamarat, egy lovat meg egy tevét végigsétáltattak, és volt egy hapi Shrek-es maszkban. xD kész vicc... bár volt egy artista, aki tetszett, meg az örök kedvenc: Richter Flórián. ♥ :)
kicsit a "bohócszámok" erőltetettek voltak... meg volt egy nő, amint befejezte a számot rohant lufit meg pop cornt árulni. xD
na szóval. húgommal és barátnőjével elmentünk. kicsit rossz délutánom volt (ilyen mindenneltelevanahócipőm), de felvidított. : )
volt bohóc, artista, Martix-csoport ( ugráltak teljesen átforduló hintáról a magasba és egy ponyvára érkeztek, onnan egy matracra estek [a kicsik torkuk szakadtából sikoltottak :P]), sok-sok állat: oroszlánok, gyönyörű tevék és lovak, egy nagyon aranyos elefánt (aki "kézenállt" miközben R. Flórián a hátán állt ^^).

szóval. Mire jöttem rá?
egyértelmű a dolog, de talán nem sok ember gondol bele. igazán.
ezek az emberek - egy nagy család. folytonos utazás, nincsen igazi otthonuk. ők együtt egy közösség. és szerintem sok szempontból emberileg példaképei lehetnének az embereknek.
miben is?
sok-sok gyakorlás: odaadás, maximalizmus, kitartás, remény.
emellett a teljes összhang, tökéletes együtt működés, mindez olyan figyelemmel a másikra, hogy az hihetetlen.
egyértelmű, nem?
mégis durva, hogy a mai világban ennyire ráhangolódunk a másik mozdulataira, gondolataira, segítjük őt, és a magunk részébe beleadunk apait-anyait.
emellett: az állatokkal való tökéletes összhang, azok szeretete, a velük végzett munka, a betanítás szépsége (és nyilván nehézsége, de mindenért meg kell dolgozni!). engem személy szerint melegség járt át, amikor láttam, ahogyan az idomár az állat szemébe néz, és látszik a kettejük közötti közeli kapcsolat. : ) (igen, van a kinél nem... de pl. Flórián és a lovai között szerintem nagyon-nagyon bensőséges viszony van. (:)
idilli kép, ugye?
valami mindig volt, ami vonzott a cirkuszban. ez az összetartás, családi, meleg hangulat talán.

tudom, hogy vannak árnyoldalak. de szerintem a cirkuszi élet akkor is nagyon szép. : ) ♥♥♥